Iráni-szaúdi konfliktus hozza el rövid távon a 20 dolláros olajárat?

Az év első fontos olajipari eseménye Szaúd-Arábia és Irán közötti diplomáciai csörte, amit a szaúdiak által elkövetett síita pap kivégzése, majd az azt követően bekövetkező teheráni szaúdi nagykövetség feldúlásában testesült meg. Kicsit meglepő módon ez inkább az olajár esését hozhatja el rövid távon az alábbi okok miatt:

• Szaúd-Arábia és Irán konfliktusa nem újkeletű, gyakorlatilag 1979 óta szinte folyamatosan kliensháborút vív az Arab (Perzsa) öböl két legnagyobb országa. A vallási megosztás álarca mögötti harc igazi tétje a muszlim világ vezető szerepe. Szíriától kezdve Jemenig ezt a háborút látjuk.
• Ebben a harcban Irán jelentősen megerősödött az utóbbi években. A tavalyi nukleáris megállapodás az Egyesült Államokkal tovább erősítette Iránt és várhatóan idén az első negyedévben ez lehetővé teszi, hogy a perzsa ország teljesen visszakerüljön a nemzetközi olajpiacra. Ez várhatóan napi félmillió hordó többletkínálatot jelent februártól, ami az év végére 1 millió hordó/napra is nőhet.
• A gyengülő Szaúd-Arábiának sincs más lehetősége rövidtávon, mint a kihozatal és kőolaj export maximalizálása. Paradox módon nekik Irán piaci jelenlétének növekedése sem jelent problémát, mivel a szaúdi politika más drágábban termelő szereplők kiszorítását  célozta meg. Nyilván ettől függetlenül nem örülnek a gyűlölt szomszéd többlettermelésének.
• Az olajárra csak az jelentene jelentős felhajtóerőt, ha a felek katonailag kerülnének egymással szembe vagy lezárnák a Hormuzi szorost, ami a világ olajexportjának közel felét engedi át. Ezt azonban egyik fél sem merészeli megtenni: kivívnák a nyugati és a keleti világ (Kína, Japán, India) haragját, ami lényegében saját pozíciójuk romlását is okozná.
• Az olajár emelkedés egyetlen geopolitikai ok miatt robbanna fel: ha a szunnita többségű, ami az olajtermelő keleti oldalon 25%-nyi síita lakosságú Szaúd-Arábiában lázadás, felkelés vagy polgárháború robbanna szét. Erre egyelőre nincs esély: bár Szaúd-Arábia modellje hosszútávon fenntarthatatlan, a jelenlegi tartalékok még 2-3 évig legalább is kitartanak. Addig talán el lehet húzni a konfliktust.

Összefoglalva tehát, az iráni-szaúdi konfliktus mindkét országot a maximális olajtermelésre buzdíthatja, a direkt konfliktus és az olajcsatornák lezárása egyik félnek sem érdeke. Ez pedig 20 dolláros rövidtávú olajárat hozhat magával. Ez hosszútávon nem fenntartható (a 40 dollár sem), de akár hónapokig élvezhetjük ezt. Érdemes erre spekulálni.

Pletser Tamás
Budapest, 2016. január 6.